Hidrogénnel megy az elektromos Mercedes

YouTube RSS

A Daimler 2009. december 11-én kiadott sajtóközleményében egy hidrogén plusz elektromos meghajtású és egy teljesen elektromos üzemű modell piacra dobását harangozta be. A hír vegyes fogadtatásra talált.

Szép és hasznos dolog a környezetvédelem, ám legalábbis érdekes jelenségnek számít e témakörön belül a hidrogénnel és villanymotorral hajtott járműveket az „elektromos meghajtású” címke alá sorolni. Pedig egyre inkább divatossá kezd válni ez a leegyszerűsítés, avagy nyelvújítás – ki tudja, talán a két technológia rajongótáborainak összeboronálása a cél, netán a figyelemfelkeltés a különböző szisztémák együttműködési képességére.



Jó példa e trendre a Smart és a Mercedes Benz járművének – a valóban teljesen elektromos meghajtású Smart Ed és a hidrogénes B-osztályos F-Cell – beharangozója, amely olyan kötelező hívószavakra épít, mint az „elektromos mobilitás” vagy a „nulla károsanyag kibocsátás”. Nem is ez vet fel kérdéseket egyes szakírókban és a zöld megoldások iránt elkötelezett kommentelőkben, inkább a koncepció „teljes mértékű alkalmassága a mindennapi használatra”, illetve az a kijelentés, mely szerint „a különböző típusú erőforrások kombinálása kielégíti valamennyi vásárló igényeit.”



Merthogy a Smart-Ed (Electric drive) esetében rendben van, hogy tisztán elektromos motor hajtja, amelynek töltésére egyre több helyen nyílik lehetőség. Viszont a 135 km-es hatótávolság városon belüli közlekedésre szűkíti a „korlátlan” lehetőségek körét. Nincs ezzel semmi baj, csak jó, ha tudjuk, meddig nyújtózkodhatunk a kétszemélyes Smart-tal, amely elvileg már kapható a nemzetközi piacon.

A hidrogénes kombináció már érzékenyebb téma, hiszen hiába ígérnek 400 km-es hatótávolságot az F-Cell leendő tulajdonosainak (hogy ez elegendő távnak minősül-e, olvasóinkra bízzuk, a Tesla teljesen elektromos roadstere mindenesetre 480 km-t bír), ma még nincsenek ilyen sűrűn hidrogénes töltőállomások. Ráadásul a megoldás költséghatékonysága is kérdéses, hiszen csak akkor lesz megfizethető ez a technológia, ha széles tömegek akarnak majd hidrogénes autóval közlekedni. Persze nem hangzik rosszul, hogy három perc alatt teljesen fel lehet tölteni a tartályt, szemben a példaként hozott Tesla S negyvenöt perces szintidejével. A gyakorlati tesztelésre mindenesetre még várni kell, hiszen utóbbi járgány csak 2010 első felében kerül be a kereskedők kínálatába.



Tény, hogy a Daimler bátran feszegeti az alternatív hajtású, tömeges gyártású közelekedési eszközök lehetőségeinek határait (bár vannak megkérdőjelezhető pontjai a fejlesztés köré épített marketingnek). Kérdés, jó-e az irány. Meglátjuk.