I. Széchenyi Futam®

YouTube RSS

A Széchenyi István Egyetem 2006-ban először rendezte meg az I. Alternatív Hajtású Járművek versenyét. Mint az a Győri Kreditben is szerepelt, az Egyetemi Hallgatói Külügyi Bizottsága ötletességét dicséri önmagának az ideának a megszületése. A műszaki felsőoktatásban tanuló hallgatók és a műszaki találmányokkal foglalkozó magánszemélyek innovatív ötleteinek megvalósítására remek alkalmat kínált fel, hiszen ez egy megmérettetés lehetőségét hordozta magába, mint a résztvevők, mint a szervezők részéről.

Tudni illik egy országos rendezvényt első alkalommal megrendezni nem kis dolog. A résztvevőknek meg nem csak magukkal kellett megküzdeniük, hanem az idővel is. A kezdeti lelkesedést hamar meghátrálások követték a versenyen pályázni vágyók részéről. A 15 nevező csapatból a verseny napjára már csak hat maradt.

A versenyzők megérkezését követően elfoglalták szálláshelyüket, és mint általában egy technikai autós verseny menetrend szerinti napirendi pontjaként egy kellemes vacsorával egybekötött kötetlen, ám szakmailag annál inkább komoly hangvételű technikai értekezésbe bocsátkoztak, és megtették az első komoly lépést, amiért ez a verseny létrejött. Tapasztalatokat cseréltek, a szervezőséget informálták mind a technológiai újításokról, mind azok megvalósításának nehézségeiről, költségeiről. Átlagosan majdnem mindenki két- három hónapot küzdött, ki vért izzadva, ki nem, hogy időben elkészüljön járművével. A fő irányvonal az elektromosság által üzemeltetett elektromotorok beépítése jelentette különféle módozatokban. Volt aki napkollektorral, volt aki krumplival, volt aki a fékezés közben próbálta újratölteni az energiaforrásként szolgáló akkumulátorát, és volt aki nem is akkumulátort, hanem kondenzátort használt energiaforrásnak.

Másnap ki így, ki úgy rajthoz állt. Lassan, de biztosan megérkeztek a különféle médiák képviselői is. A verseny nehezen indult, hiszen pillanatok alatt minden versenyzőből sztár lett, mindenki megkapta a maga tizenöt percét. A riporterek nagyon ráharaptak a krumpli-hajtású triciklire, és Károlyi Róbert találmánya úgy lett felfutott jármű, hogy egy métert sem volt képes menni, hiszen a kapkodásos összeszerelés átka sújtotta, a motor megadta magát. Ez senkit sem érdekelt. Robit sem, sütkérezett a hirtelen rászakadt hírnévben és élvezte.

A kezdeti csoda, varázslat oszlani kezdett, a versenyzők járműveiket „feltankolva" kijöttek a „box"-ból.
Az első jármű a csúcstechnikát képviselte. A felvonultatott jármű egy gokart volt. Egy igazi vérbő, gyors versenygokart, de hát nem volt hangja, a motor nem sikított a gázfröccstől, de ugyanúgy gyorsult, mint bezingőzzel működő társai. A pályához igazítva szabályozott teljesítménnyel „csak" 60-km/h-ra volt képes és a kanyarban úgy beült, hogy az szinte hihetetlen.

A második jármű az egyetem hírnevét erősítendően egy helyi csapat járműve volt. A triciklit két 250 wattos motor hajtotta, 15 sebesség, kígyóbőrborítás, igazi chopper-feeling. A pilóta hol tekerte, hol nem, de ment, haladt. Összköltsége nem volt több, mint 20000 forint és benne volt mindenki munkája, az egyetem segítsége, a barátok jóindulata, és ami a legfontosabb minden csapattag büszke volt rá, örültek, hogy működik.

A harmadik csapat, inkább nem is csapat, hanem egy magánszemély kreálmánya volt. Czobor Imre és fia álltak a start előtt, szintén vegyes hajtásról árulkodott a jármű szerkezeti felépítése, de a versenytáv teljesítése közben az ifjabbik Czobor úgy tekerte a pedált, mintha nem lett volna semmi alternatív hajtóenergia. De a független háromszög-felfüggesztés, és a mechanikus- elektromos rásegítés az működött. Biztos hiszen muszáj volt kipróbálnom, és ténylegesen hozta a gép a jobb oldalát, ha lemarad egy kicsit.

A soron következő csapat, a gödöllői Szent István Egyetem színeiben indult. A pályaudvarokon látható csomagszállító lett átalakítva itt-ott, és az akkumulátorok egy napkollektor segítségével szereztek pótlólagos energiát. A technika nem olcsó és a versenyzők sokszor köszönték meg egyetemüknek a segítséget. A gép diceg-döcög, lassan de biztosan célba ért, és a legszebb az volt egészben, hogy ezt képes lett volna 20 emberrel is megtenni.
A közönség hatalmas ovációval fogadta őket is a célnál. Hiszen bármilyen furcsa is de kb. 200-300 ember verődött össze a technika ördögeinek megcsodálására.

A negyedik csapat az Széchenyi Egyetem volt és jelenlegi hallgatóiból verődött össze, és a járművük szintén hatalmas sikert aratott, attól függetlenül, hogy nem az elképzelésük szerint alakult a montírozás, és gyakorlatilag egy félkész csodával álltak versenyhez.

Az utolsó induló csapat a BME csapata volt. A jármű puszta megjelenése is igazi profizmusra vallott. A kondenzátoros „varázs-verda" majd 50 km/h-val száguldott végig a pályán, egy erős jobbos kanyarban két keréken megcsúszva, leizzadt pilótával ért célba. De az ötlet hatalmas, nagy teljesítmény leadása rövid idő alatt, nagy energiamennyiség felvétele szintén rövid idő alatt, és máris van egy eladható ötlet, amit biztos megvesznek majd a piacon.
Rövid szünet után, ugyanez a kör játszódott le és délután háromkor a tisztelt zsűri visszavonult értekezni a látottakról. Majd egy órás tanakodás után, rövid értékelést tartva megtörtént az eredményhirdetés:

- első helyezett - BME és a kondenzátoros „varázs-verda"
- második helyezett - Willisits Team és a „csoda-gokart"
- harmadik helyezett - Széchenyi István Egyetem csapata a „kígyóbőrös-chopper triciklivel"
- különdíjat természetesen Károlyi Róbert és a „krumpli-égető" kapta.

A rendezők boldogságát, és örömét is meg kell említeni, hiszen egy apróbb csodát vittek végbe, mert mint a PR, mint marketing részről, mint pedig emberségből példát mutattak a társaiknak. Épp ezért köszönettel tartozunk a Győri Széchenyi István Egyetem Egyetemi Hallgatói Külügyi Bizottságának és lelkes csapatának.

Joó Ede Levente

"R.: - Mint autóversenyző, mi a véleményed az ifjú tehetségekről?

Ferjáncz Attila autóversenyző: - Igen, ez majdnem azt lehetne mondani, hogy hogy kerül a csizma az asztalra. Hát azért van ezeknek a járműveknek köze az autóversenyzéshez is, hiszen a Nemzetközi Szövetség kiírt egy ilyen szakágat, az elektroszolár szakágat, és azért is jöttem ide most ilyen kíváncsian, hogy tulajdonképpen hova is fejlődünk, meg hogyan tudnánk ezt beépíteni egyáltalán a szövetség életébe az elektromos járgányokat.

R.: - Önnek melyik jármű tetszett a legjobban?

Ferjáncz Attila: - Futóművileg, ha nézem, akkor van egy teljesen érdekes futómű..., amit ugye változtatja a geometriáját, aztán itt van egy kondenzátoros járgány, most csak járgányról beszélünk, ez a jövő, jövő lesz. És hát mondom, csak csodálattal nézegetem, hogy milyen ötletek vannak."

{mospagebreak}